Lucien Hervé - Az építészet csendje

2019. április 12., péntek - 2019. november 11., hétfő

Jelen kiállítás Lucien Hervé egykori kiállításterveit gondolja tovább, végigkalauzol kétezer év szakrális építészetén. A művész archívumában őrzött negatívok közül olyanokat is válogattunk az ismert felvételek mellett, melyek soha nem léteztek nagyításban, és ebben a kiállításban láthatóak először.

Lucien Hervé, aki elsősorban építészeti fotósként járta a világot, minden ember alkotta műre érdeklődéssel tekintett. Az emberi teremtő szellemet kereste, mert hitt, ugyan nem Istenben, de az emberben. A szíriai keresztény templomok romjainál megrendülten ismert rá arra az egyetemes kifejezésnyelvre, mely évezredek kultúráit köti össze. A dél-franciaországi Le Thoronet ciszterci apátságának kövei az egyszerűség, sőt áttetszőség szimbólumaivá váltak számára. A régi és az új, a történeti és a kortárs építészeti alkotások közötti párhuzamokra már Le Corbusier-vel való megismerkedésének idejében felfigyelt, a szakrális műveken keresztül újabb mélységre érzett rá. Megérintette az épületekből áradó misztikum, amit a tömegek összetett rendszerének érzékelésén és legfőképp a fény alkotóelemmé komponálásával sikerült megragadnia.

Lucien Hervé fotográfiai kifejezésmódjára a Bauhaus képi világa és a két világháború közötti filmek nyelve hatott. Az éles perspektívaváltások, az átlós szerkesztés mellett szívesen választotta a frontális megközelítést is. Amikor az „egészet” mutatja meg, annak monumentalitását hangsúlyozza, máskor részleteket választ és az anyagok és formák tapinthatósága által intim találkozást kínál a művel. Hervé aktívan szemlél, újra és újra körüljárja az épületet, elidőz benne és kísérletezik. Egyfajta játék ez, mellyel közönségét is aktív részvételre hívja meg. A jelen kiállítás Lucien Hervé egykori kiállításterveit gondolja tovább, végigkalauzol kétezer év szakrális építészetén. Az ismert felvételek mellett olyan felvételeket is bemutat, amelyek ebben a kiállításban láthatóak először.

Lucien Hervé műveiben dialógust kezdeményezett a formák és korok között, szenvedélyesen szeretett látni tanítani. Fotográfiája teljes személyiségét tárja fel: e szakrális terek az emberiségbe vetett hitét mélyítik el, titkaikra, az őket átjáró fényre szeme, intellektusa és szíve lencséje élességével rezonál. Ebben rejlik az ő misztériuma.

A kiállítás megemlékezés Marie-Alain Couturier domonkos szerzetesről, a L’Art Sacré című szakrális művészeti folyóirat egykori szerkesztőjéről, akinek őszinte barátsága és művészi meglátásai döntően befolyásolták Lucien Hervé életét, alkotói pályáját.

Kurátorok: Gebauer Imola és Judith Hervé